Napjainkban egyre kevesebb szakember ért az úgynevezett faros szülés levezetéséhez, már csak azért is, mert az egyetemeken ez már nem a tananyag része. Így abban az esetben, amikor a kisbaba bármilyen oknál fogva nem fordul be a szülőcsatorna irányába az esetek több mint 90%-ában császármetszéssel segítik világra a magzatot.

Ennek azonban sok hátránya is lehet a későbbiekben, így érthető, hogy a legtöbb édesanya igyekszik ezt elkerülni, amennyiben lehetőség adódik rá.
Na, de mit lehet tenni, ha szeretnénk, hogy kisbabánk áthelyezkedjen a megfelelő fejvégű pozícióba?

Nemzetközi ajánlások alapján a 34-37. hétig be kellene fordulnia a magzatoknak fejjel lefelé irányba. Vannak babák, akik hetekkel hamarabb, vannak, akik kényelmesen, sokkal később veszik rá magukat erre a manőverre. Sok éves tapasztalatom során egyszer találkoztam olyannal is, aki sokáig a megfelelő pozícióból egyszer csak kimozdult és visszafordul popsival lefelé. Látható tehát, hogy ahogyan mi felnőttek, úgy kisbabáink sem ugyanúgy viselkednek.

A hivatalos kórházi protokoll csak a fekvési „rendellenességgel” foglalkozik, csak a fizikai test szintjén nézi a dolgot. Sok befordulást segítő technika is hasonlóképpen, csak a test irányából nézi a lehetőségeket.

Saját munkám során tapasztaltak alapján azonban vannak esetek, amikor ez kevésnek bizonyul és a kívánt hatást az anyában felgyülemlett lelki blokkok, nehézségek, kérdések esetleges bizonytalanságok/félelmek oldásával és a fizikai mozgások együttes alkalmazásával lehet a leginkább elérni.